Hogyan készül a méz?

Kedvenc aranysárga édesítőnk, a méz keletkezésével kapcsolatban mindenkinek van egy elég egyértelműen meghatározható teóriája: a méhek csinálják! E megállapítás valóban komoly valóságalappal rendelkezik, azonban arról kevesebb szó szokott esni, hogy pontosan hogyan lesz a virágporból a polcról levehető macis méz.

A méz a méhek által összegyűjtött nektárból és más növényi nedvekből álló, édeskés, az alapanyagnak megfelelő színű anyag, az említett rovarok gyűjtenek be, dúsítanak az általuk kiválasztott anyagokkal, raktároznak és később lépekben érlelnek tovább.

Fajtáit tekintve lehet mézharmatméz (a rovarok nedveiből kinyert) és virágméz, amelyek közül az utóbbit fogyasztjuk gyakrabban. A méz édes ízét a benne lévő ki nem kristályosodó gyümölcscukor (fruktóz) adja. Aromái és íze a begyűjtött virágporok illóanyagaitól függnek illetve attól, hogy később milyen adalékokkal keveri össze őket a méhész.

A mézet „gyártó” méhek az összeszedett nektárt előgyomrukba gyűjtik, amíg vissza nem érnek kaptárjukba. Ez idő alatt az előgyomorban különböző enzimekkel alakítják át az anyagot, így kialakítva a hígabb állagú, már mézre hasonlító emulziót, amit a megérkezéskor a lépekbe töltenek. Eredendően erre azért van szükség, hogy a kolónia megfelelő mennyiségű tartaléktápanyaggal legyen ellátva.

A kaptárban „dolgozó” méhek továbbá képesek szárnyaik irányított lebegtetésével elpárologtatni a felesleges mennyiségű vizet, így dehidratálva a már érő mézet. Ennek köszönhetően kvázi tartósítani tudják az sárga masszát, így abban nem ütheti fel fejét semmilyen baktérium szaporulat vagy mikroorganizmus csoport.

Az így összegyűjtött és raktározott anyag segítségével akár komoly mínuszok idején is képes a kolónia fenntartani a kaptár belső részének 20-27°C-os hőmérsékletét.

No, de hogyan lesz ebből a lépekben érő anyagból kedvenc teaízesítőnk? Itt jön képbe a méhész, aki különböző eljárásokkal kinyeri a mézet a lépek belsejéből! Itt érdemes megjegyezni, hogy az étkezési célból, a méhek által termelt mézet mesterséges kaptárokban gyűjtik össze az állatok.

E kaptárokban lévő kereteket veszi ki a méhész és helyezi egy pergetőnek nevezett készülékbe, ami a forgás közben keletkező légellenállás segítségévével pergeti ki a mézet a kis nyolcszögekből. Így a pergető oldalának csapódó méz szép lassan lefolyik a mézgyűjtő tálba és egy csapon keresztül máris egy tárolóba folyik.

A már kipergetett és összegyűjtött mézet ezután különböző méretű és formájú flakonokba és/vagy üvegekbe töltik, lezárják, címkézik, majd komissiózzák, hogy kiküldésre kerülhessen a kiskereskedelmi partnerekhez.

Ez tehát a méz útja a virágtól egészen a boltok polcáig. Ha ezt olvasva megjött a kedved egy jó mézes teához, nézz be a Bodó Méhészet webáruházába, ahol nagyszerű termelői mézeken kívül apiterápiás termékeket is találsz!