A Kozmosz élősködői szándékosan alacsony, műszaki jellegű rezgésszámokra hangolják az emberek agyát. Az önzés az a vágy, hogy birtokoljunk
valamit, de a birtoklás felelősségét mások viseljék. Ha hatást akarunk gyakorolni a jelen információjára,
a jövő információját kell kiépítenünk, és megerősítenünk tudatunk impulzusával. Így tudjuk meggyógyítani testünket
és megváltoztatni a kedvezőtlen eseményeket.

Ne úgy vágjunk neki az útnak, hogy eleve kanyargósnak, gyötrelmesnek képzeljük. Gondoljunk bele, minden útnak
van egy kezdő- meg egy végpontja. A kettő közt meg folyók, szakadékok, hegyek. Mire tanítanak a múlt tapasztalatai?
A folyók és szakadékok fölé hidat verhetünk, a hegyeket meg megkerülhetjük.
Át kell kelnünk erdőkön is, egész biztosan.No nem afféle közönségesen: ez varázserdő. Hol egy manó támad ránk, hol egy medve ijeszt meg, s már iszkolunk is rögvest. Aztán ahogy kipihegtük az ijedelmet, hirtelen már nem is tudjuk, hol vagyunk. Csupa fa körös-körül, egyik olyan mint a másik. Merre az út? Előre, vagy hátra? Balra térnénk- folyó állja utunkat. Jobbra indulunk, erre meg vasorrú bábába botlunk, s hű de dühös! Jó, jó, már itt se vagyok!
Ballagunk visszafelé, s egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy már jóval hátrább vagyunk, mint ahonnan elindultunk.
Egy megoldás van: előre meg kell építeni az utat. Meghatározott eseményekre alapozva.
Ha egy élethelyzetről van szó, akkor kapcsolatot kell kiépíteni valakivel (így jön létre a szellemi összefogás), majd
végigmenni a tetteken, eseményeken, találkozókon, tennivalókon. Így kell haladni, egyenesen, nem kanyarogva jobbra-
balra. A kezdőpontból felépítjük a kedvező főeseményt: hogy elérjük a célt, hogy minden rendben lesz, minden simán
megy. Meg kell tanulnunk előre átalakítani utunk minden kedvezőtlen tényezőjét.
Ehhez pedig, először is, látnunk kell a lehetséges akadályokat; másrészt tudnunk kell átalakítani vagy megelőzni,
a helyzet megkívánta sebességgel.

Az ábrát nevezhetjük a bolygótudat szerkezetének is. A bal oldali fekete billentyűk az energia-felhangokat jelképezik.
A szerkezet azt tükrözi, hogyan szerveződik az anyag a szellemi fejlődés új szintjein, ahol a kitágult tudat
megváltoztatja az egész rendszer energia-jellemzőit. Bal oldalon a tudat szintjei, a jobb oldali szintek pedig a lélek tereit jelenti. Mindegyik szintnek megvan a maga szerkezete, sajátos szerveződése, és mindegyik másként lép kölcsönhatásba az ide érkező gondolatokkal.
A szinteket és tereket a Szent Szellem csatornája választja el, vagy éppen ellenkezőleg, köti össze. Hogy elválaszt vagy összeköt, az attól függ, milyen szándékkal lépünk be bolygónk irányító szerkezetébe.
Bolygónk finomszerkezetének nem ezek ez egyedüli vonásai. Itt találjuk azokat a területeket is, melyek vízszintes
síkon rendezik a szinteket és tereket. Itt nyerjük el a világot, és itt nyer el minket a világ.
A fejlődésnek ebben a szakaszában már az anyag lesz a szellemi fejlődés alapja, az anyag tanít minket anyagi világokat
teremteni. De ahhoz, hogy makroszinten teremtsünk, először önmagunkat kell megismernünk, vagyis
a mikroszintet kell tanulmányoznunk. Azt mondják, a lélek életünk könyve. Jelképes, mindazonáltal
nagyon is valóságos könyv ez, még ha meglehetősen sajátos is. Benne van korábbi életeink összes eredménye,
valamint azok a programok és feladatok, melyeket jelen életünkben kell megvalósítanunk.
Ha belépünk lelkünk terébe, ott látjuk összes korábbi emlékünket. Az is látszik, mi vár ránk a jövőben. Bár ami
ránk vár, még nehezen felismerhető, mintha homályos ködben lebegne. Még meg is változtathatjuk: gondolatainkkal,
tetteinkkel. Mert a jövő sosem végleges, ha magunk irányítjuk sorsunkat.