Cholnoky László (1879-1929) a századelő magyar elbeszélő irodalmának egyik "ködlovagja", akinek az írói jelentőségét mostanában kezdi felismerni utókora, a narkománia, közelebbről az alkoholizmus állapotainak döbbenetes erejű ábrázolója elbeszéléseiben és kisregényeiben.

Ő maga is "mister Alkohol" rabja volt, s egy veszprémi nemesi család elkallódó leszármazottjaként sodródott bele a "legcsodálatosabb hányattatásoknak nem egészen hófehér áradatába".

Schöpflin Aladár, a Nyugat nagy nemzedékének vezérkritikusa írta róla, hogy "a Prikk mennyei útja az alkoholista lelkiállapotnak olyan mély és hiteles ábrázolása, amilyen talán az egész világirodalomban sincs"; valóban, dosztojevszkiji mélységgel és erővel

• és csodálatos realizmussal világította meg az utat, amely az emberi nyomorúságnak erre a változatára,annak megoldására egyetlen választ ismer
• az öngyilkosság. Így végezte ő maga is: kilátástalan nyomorától űzetve az Összekötő Vasúti Hídról a Dunába vetette magát.