Hazánk nyugati határán és legcsapadékosabb vidékén, Vas megye délnyugati sarkában találjuk a változatos felszínű őrségi területet, ahol a dombok és völgyek, a fenyő-, tölgy-, bükkerdők, zöldellő rétek, a "bakhátas" szántóföldek keskeny szalagjai, a völgyekben csordogáló patakok szeres településének, az ezekben található népi műemléképületek, valamint Árpád-kori templomok kelthetik fel az idelátogatók figyelmét, érdeklődését.
Az Őrség talaja rendkívül kötött, mészszegény, több helyen kaviccsal kevert sárgásbarna agyag, ami növénytermesztésre kevésbé alkalmas. A dombokat a múlt század elején még hatalmas tölgyesek és bükkösök borították, ezek zömét azonban az élelmes üzleti vállalkozók kiirtatták, helyüket a könnyen növő és itt őshonos erdeifenyő foglalta el olyan nagy mértékben, hogy a századforduló óta az Őrséget csúfolódva már Gyántásországnak is nevezik.