A tíz herceg története a klasszikus szanszkrit regényirodalom legkitűnőbb darabja. Főszereplői Rádzsaváhana, egy trónfosztott király fia, és előkelő barátai, akik a sors szeszélyéből egy időre elszakadnak egymástól, majd egy sor változatos kaland után egymásra találnak, és beszámolnak élményeikről.

Az egyes történetek a kora középkori India sokszínű valóságába repítenek bennünket, sőt azon túlra, abba a világba, amelyet a kiváló író, Dandin mesés fantáziája teremtett. Az eseménysor változatos, nem hiányoznak belőle az elmaradhatatlan rablómesék vagy a jellegzetes indiai szerelmi históriák. Az egyes szereplőket a pénz, a politika és a szerelem vezérli. A Kr. u. VII. sz,. végén

• VIII. sz. elején élt író, a déli indiai Kánycsipuram szülötte, rendkívül művelt, okos ember volt, aki fordulatos élete során sokféle tapasztalatot gyűjtött, és bölcsen megítélt. Szórakoztató, sziporkázóan szellemes regénye a korabeli indiai irodalmi ínyenceket is lenyűgözte, és később méltán aratott sikert fordításokban is.