A háromkötetes tanulmánygyűjtemény 1928 és 1930 között az önmagát kezdetben "Ur"-, majd "Krur"-csoportként megnevező beavatási közösség tagjainak különálló, mégis egy határozott háttérlogikát követő írásaiból tevődik össze. A csoport tagjai szerzői neveken írtak, vezetője Julius Evola volt, aki

• mint az a harmadik kötet végén, a szerzői nevek azonosításából kiderül
• egyben a legtöbb tanulmányt írta. A könyvek érdekessége és erőssége a gyakorlati, "mágikus" hangsúly, olyan írásokkal, amelyek az önmagukat spirituálisan átalakítani kívánó egyének számára különösen érdekesek lehetnek
• mindazokat a veszélyeket is figyelembe véve, amelyeket az ilyen gyakorlatok természetüknél fogva magukban hordozhatnak. A gyakorlati vonalat számos "elméleti" tanulmány egészíti ki, amelyek elmélyítik az archaikus ember számára nyilvánvaló, és egyben a spirituális emelkedés alapjául szolgáló világképet. Mindezek aláhúzásául pedig számos eredeti szöveg fordítása szolgál a szellemiség olyan területeiről, mint a buddhizmus, a Mithrasz-misztériumok, a nyugati és keleti alkímia, a tantrizmus, a taoizmus.