Az Álmokháza egy hadirokkant sorsán keresztül kutatja a választ arra a kérdésre, hgoy félemberként, csonkán miképp illeszkedhet vissza régi környezetébe az egykori életélvező Karmel Péter, mi lehet megtartó erő az ő számára a gyökeresen megváltozott világban? Heltai hőse az akkori körülmények között éppenséggel nem volt kivételes sorsú ember: 1922 márciusától miniszteri rendeletek szabályozták a "nemhivatalos katonai szolgálattal okszerű kapcsolatban rokkanttá váltak" ellátását. Már a háború alatt Országos Hadigondozó Hivatal létesült, s egyre szélesebb körben terjedt a hadiözvegy, hadiárva, hadirokkant fogalma. nemcsak a nagyszámú szerencsétlenek miatt volt fontos, mondhatni létkérdés a csonkult test problémája a háború befejezése után, hanem azért is, mert egy egész országnak kellett - kellett volna - megtanulnia a hiánnyal együtt élni, csonkán élni.
Heltai a lélek mélyrétegeiben keresi a szenvedések okát és a feleletet is. A gyermekkorban és az álmokban. Kivált azokban a gyötrő rémálmokban, melyek tényleges alakot öltve üldözik hősét, s melyeknek megszelídítése egyben Karmel Péter életben maradását is jelenti.