Jorge Semprun újabb műve voltaképpen világhírű művének, A nagy utazás-nak tizenhét évvel később írt folytatása. Nemcsak azért, mert az író immár a "cél állomás", a buchenwaldi tábor egy napját - egy téli vasárnapját - választja kerettörténetül, hanem azért is, mert újragondolja és átértékeli hajdani élményeit és hajdani hitvallását. Hiszen 1980-ban, a könyv születésekor az ártatlanság hite régen és végérvényesen szertefoszlott Semprun számára, s A nagy utazás igazsága már hazugsággá vált a szemében.
Hogyan éli meg az egykori hithű kommunista hajdani rabtársainak koncepciós perekben való meghurcoltatását és elpusztítását? Hogyan döbben rá, hogy Szolzsenyicin vagy Salamov éppolyan - még felfoghatatlanabb - poklot élt át a Gulagon? Hogyan emlékszik vissza a lágerbeli oroszokra, akik a tavaszi illatoktól megrészegülve egyszer csak szökdösni kezdtek, vagy éppenséggel nagyon is jól feltalálták magukat ebben a sztálini érából már ismert abszurd világban? Hogyan éli meg azt a paradoxont, s annak erkölcsi vonatkozásait, hogy a náci táboron belül épp a kommunista foglyoknak volt a legtöbb hatalmuk, s olykor még a németeknél is nagyobb befolyással lehettek a dolgok alakulására? A De szép vasárnap! nem szokványos láger-történet, tényanyagát és gondolatiságát tekintve is sokkal szélesebb horizontú. A buchenwaldi vasárnap minden mozzanatához korábbi vagy későbbi élmények füzére kapcsolódik, s a látszólag ide-oda csapongó gondolatokból meg a legkülönfélébb helyszíneken játszódó történetekből szépen kibomlik előttünk az a folyamat, amelyben a Spanyol Kommunista Párt egykori harcosa eljut sokszorosan megszenvedett új igazságaihoz, s megjósolja a soknemzetiségű "kommunista világbirodalom" szétrobbanását is.