Kötetünk kezdetén még meg sem született azoknak a királyoknak az egyike, akikről szó lesz. A Magyar Királyságot mindjobban nyugtalanítja a délről erőteljesen közeledő török hatalom. Nálunk meg ismét anarchia van, a bárók szövetségekbe tömörülve, egymással szemben is egyre erőszakosabban lépnek fel.
Nem sok jót jósol az sem, hogy egyik csoportjuk - némi csatározás után - végül egy fiatal lengyel királyt hoz be a trónra: Jagelló Ulászlót, akinek azonban kevesen engedelmeskednek. Ha nincs a törökverő Hunyadi János, aki megkísérli féken tartani az indulatokat, és több győzelmes (és vesztes) hadjáratot visel a török ellen, még nagyobb lenne a baj. De a várnai csatában a lengyel-magyar király odavész, itthon folytatódik a káosz. A Habsburg gyermek király V. Lászlót Bécsben nevelik, itthon a Hunyadiak és ellenségeik között dúl a harc.
És amikor végre hazajön a gyermek, V. László, abban sincsen sok köszönet. Hunyadi János éppen életének legnagyobb győzelme, a nándorfehérvári diadal után veszti életét. Halálával a belharcok folytatódnak, gyűlölködő indulatok feszülnek egymásnak. A kor meghatározó szereplői közül ki merénylet, ki vérpad áldozataként fejezi be az életét, és úgy a belső küzdelem vezérei, mint a fiatal király örökre eltávoznak nemcsak a politikából, hanem az élők sorából is.