Kosáryné Réz Lola 1938-ban megírt könyve semmit sem vesztett lelki realizmusából és sajnálatos társadalmi aktualitásából sem. A könyv részvétteljes szembesítés és könyörtelen vádirat az alkoholizmus, a szenvedélybetegség, az akaratgyengeség ellen: „Azzal kezdődik, hogy megkezdenek a korcsmárosék egy új hordó bort, 5 azzal végződik, hogy ez a hordó is kiürült, megint újat kell csapra ütni. Közben nem történik semmi különös, csak éppen hogy a könyv írója mindenkit elkísér egy darabig élete útján, aki abból a hordóból iszik. Borzalmak labirintusa ez az egynéhány életút..."- írja e könyvről első méltatói között a korszak kiváló teológusa, Karácsony Sándor.
Mégis, mitől szép, értékes és letehetetlen végül is ez a könyv? Mert az újra felfedezésre érdemesített írónő - igazi Mater Dolorosaként - a megtévedtek, a bűnbeesettek iránti részvéttel írja meg a súlyos emberi eltévelyedések e korhű krónikáját.