Elkísérjük Hugót a halálraítéltek börtönébe és a királyi palotába; részt veszünk az Akadémia ülésein, vele együtt mulatunk egyes akadémikusok és egyes képviselők magatartásán; ott vagyunk mi is Balzac temetésén csakúgy, mint a száműzöttek között kémkedő Hubert rögtönzött népbírósági perének tárgyalásán. Vele nevetünk a királyi hercegek fura szokásain és egy csinos táncosnő kacérkodásain..
Ezek az őszinte sorok minden kommentárnál tisztábban és elevenebben tárják elénk a francia költőóriás szüntelenül változó, önmagához mégis mindig hű világképét.