A Végső Valóság vagy Brahman egyszerre az Egyetlen Lét és Mindennek a Léte - írja Sri Aurobindo az Avatár c. művében. A Legfelsőbb Abszolút nemcsak transzcendens lény, mert a név és forma látszólagos végessége mögött az immanens, belül lakozó Isteni elkendőzött megnyilvánulása rejlik. A lét fokozatosan nyilvánul meg, ahogy a lélek (Átman) – amelyet kezdetben elfed a tudatlanság – megismeri önmagát. Amikor azonban az istenség az isteni tudat és erő közvetlen megtestesüléseként teljesen és tudatosan alászáll egy emberi születésben, megjelenik az Avatár. Srí Aurobindo szerint az Isteni Abszolút megszületésének két aspektusa van. Az egyik az alászállás, amikor az Isten (Ísvara) megszületik az emberek között. Tehát emberi formában és természettel nyilvánul meg, mint az örök Avatár. Míg a másik, a felemelkedés, amikor az ember születik meg az Istenségben, ő emelkedik fel az isteni természetbe és tudatba, amikor a lélek (Átman) megújulva másodjára is megszületik. Az Avatár küldetése nem csupán az Isteni, az igazságosság és erény (Dharma) helyreállítása és fenntartása, hanem egyenesen az, hogy felemelje az embert önmagához, az Istenségbe. Miként erre a Bhagavad-gítá is utal:

Megszabadulva a ragaszkodástól, a félelemtől és a haragtól, teljesen elmélyülve Bennem, menedéket Nálam keresve, már sokan megtisztultak a múltban a tudás aszkézise (Gjána-Tapasz) által, s így elérték az Én természetfeletti létemet. Bhagavad-gítá 4.10.