„Emléke örökké élni fog.” Vajon a jelen miniszterelnökei, miniszterei, képviselői, hősként ünnepelt vagy botrányhősként emlegetett közéleti személyiségei, politikai csoportosulások és civil szervezetek vezetői, forradalmárai és ellenforradalmárai, akiknek tevékenységét ma izgalommal, indulattal, ellenérzéssel és szenvedéllyel követjük a különféle platformokon, túlélik saját korukat? Megmaradnak-e emlékezetünkben, vagy csupán a nyomtatott és online adatbázisokban marad nyomuk? Lesz, aki felidézze őket és vajon lesz-e rá ok, hogy felidézzük őket? Révész Sándor korabeli sajtóanyagok, visszaemlékezések mentén egy politikatörténeti arcképcsarnokot tár elénk a kötetben szereplő harminchárom politikus életéről és történelemcsinálásáról a reformkortól a Kádár-korszakig.

Miközben politikai pályafutásukat megelőző gyerekkorukról, környezetükről, családi és iskolai hátterükről olvasunk, mintha időutazók lennének, akik itt és most az aktuálpolitikáról posztolnak, tweetelnek, blogolnak, podcastokban és reelsekben osztják meg velünk gondolataikat az oktatásról, az egészségügyről, a nemzeti hovatartozásról, a vallás- és sajtószabadságról.

Élővé, érthetővé és átélhetővé válik általuk a magyar történelem, amely folytatólagos, örökös mozgásban van, így lesz a múltunkból a jelenünk és a jövőnk is egyben.