A gonosz terjed, a halottak feltámadnak, és korrupció uralkodik. Ha csak Kaho tudna valamilyen módon megszerezni a közönséget a királynővel, Őfelsége biztosan meggyőződhetne arról, hogy hatalmát adta a föld és lakosságának megmentésére az egyes végzetektől ―, de az idő rövid, és minden eljövő éjszaka sötétebb lesz, mint az utolsó ...

A Reverie Under The Moonlight a Momodora oldalsó görgetésű akció platformerek sorozatának negyedik része, amely közelharc kombókat, kikerülési mechanikákat, valamint rengeteg elemet és varázslatot tartalmaz, amelyek felszabadítják az ellenséget.

Játsszon véletlenül, hogy teljes mértékben befogadja és élvezze a gazdag környezetet és a magával ragadó, rejtélyes történetet, vagy fúrja fel a reflexek végrehajtásának nehézségeit egy igazán brutális kesztyűn keresztül. A harci játékmenet a Momo III idők óta valóban fejlődött, és a karakterek már nagyobbak és jobban animáltak.

Arra is törekedtünk, hogy több apró részlet jelenjen meg itt, ott, bővítsük a világismeretet, és még izgalmasabb főnökcsatákat hozzunk létre. Úgy gondolom, hogy ez a sorozat legjobb Momodora játék, és mindenképpen a legcsiszoltabb cím eddig.

A Playismben a legtöbben videojátékokkal nőttünk fel a NES első napjaiban, és az évek során az akció-platformerek a játéktáraink egyik legfontosabb elemét képezték. Már jóval azelőtt, hogy a „Metroidvania” dolog lett volna, beleszerettünk az eredeti Castlevania sorozatba, valamint más Hall of Famers-be, például a Metroid, a Contra és a Ninja Gaiden játékokba.

Az első generációs PlayStation életciklusának felénél a sprite-alapú játékfejlesztés sajnálatos módon bekapcsolódott, és az a fajta játék, amelyet a legjobban szerettünk és amivel felnőttünk, éppen nem olyan gyakran készültek, vagy őszintén szólva, annyi szeretettel és gondoskodás, mint egykor voltak.

Az indie játékfejlesztés valóban lendületet adott mind a sprite-alapú action-platformer műfajnak, mind a tényleges sprite animáció varázsának. Az rdein játékai egyesítik mindazt, amit mindig is szerettünk a szoros fellépésű 2D-es játékokkal, és a modern játékok, mint például a Dark Souls, csodálatos befolyásaival.

Az animációs zárak által igényelt elkötelezettség cselekedetei iránt; a főnök harcainak őrületes intenzitása és milyen epikus, hogy ez a furcsa kis hősnő képes kezelni ezeket a hőstetteket; a részletekre való figyelem a környezetekben, a dizájnokban és az animációkban ... ezek a dolgok egyszerűen lenyűgözőek, és az rdein gyönyörű hatással bír.

Aztán ott van maga a történet is, amely szintén remekmű a játékmesélésben: egy furcsa, titokzatos világ, amelyben számtalan reménytelen lélekkel élsz, akiket meg akarsz menteni. Minden elemben és a párbeszédrészletben gondos részletek vannak. Ön azon kapja magát, hogy folyamatosan módosítja a véleményét ezekről az emberekről.

Megpróbálod megmenteni őket, de egyáltalán meg akarják őket menteni? Vagy jobban kellene aggódnia a kínos baljós hang miatt? Momodora: A RUTM-et nem szabad pontosan a „Metroidvania” vagy a „Souls-like” kategóriába sorolni, de a két elemnek bizonyosan vannak elemei. Ez egy saját játék, és az egyik legjobb bejegyzés az oldalsó görgetésű akcióplatformok gondolkodásmódját átfogó műfajába.

Mi, a Playism, mindannyian szeretjük a játékot, és teljes magabiztossággal kijelenthetjük, hogy ha idegeskedtél idáig olvasni, akkor biztosan te is.