Az upanisadok titkos világában a spirituális és pszichológiai tudás szimbólumok mögé rejtőzik, s csak a beavatottak előtt tárja fel magát. E belső tudományt az önismeret, a világ és az abszolút (Brahman) ismerete teszi elérhetővé. Ekkor a szavak és képek spirituális jelentést nyernek a lélekben és tudásban felébredettek számára. Feltárják az ősi igazságot, a Véda lelkét, s lehetővé teszik a valóság elérését, az ember valódi énjének (Átman) felfedezését.

A Taittiríja-upanisadot tartják a Védánta filozófia forrásának. Egyedülálló módon közvetlen és közvetett módszerrel is feltárja a kereső szubjektív valóságát. Az önvalót fedő öt burok (Kósa) egyértelmű leírása elsőként itt található meg. Először a bölcsesség akadályainak eltávolításával, az összetett elme (Antah-karana) összpontosítását célzó meditációs technikákkal (Upászaná) foglalkozik. Majd az Abszolútról (Brahman) szóló ismeretet tárgyalja az öt burok elemzésével. Végül a filozófiai elméletek gyakorlati alkalmazását mutatja be, hangsúlyozva, hogy a Védánta tanulmányozásához elengedhetetlen a kérdésfeltevés, az elmélkedés és a meditáció (Dhjána).