Pünkösdi szegfű

Ezüstös levelei fűszerűek, melyekből a virágok daliásan kiemelkedve díszítenek. Szegélynövényként is remekül funkcionál, hosszasan élénkíti kertünket. Évelőágyások beültetésére vagy kerti utak szegélyezésére is egyaránt alkalmas. Örökzöld levelei ezüstös-hamvas színűek, melyek télen is díszt szolgáltatnak. Virágai szimplák, 1 cm átmérőjűek. 

A fehér pünkösdi szegfű igényei

Fényigény: A pünkösdi szegfű napkedvelő,  legszebben teljes napon virít, de ültethetjük félárnyékos helyre is. 

Vízigény: Kis vízigényű, de meleg, száraz tavasszal  a rendszeres öntözés segíti a fehér pünkösdi szegfű bőséges virághozamát.

Talajigény: Szereti a könnyen átmelegedő, jó vízelvezető képességű talajtípusokat. A pünkösdi szegfű nem tolerálja a pangó vizet, túlöntözését kerüljük.

Gondozása: Az elnyílást követően- nyár közepén távolítsuk el a megszáradt virágzati szárakat. Ha szükséges, legfőképpen idősebb növényeknél, a lombozatot is vágjuk vissza, ha a tő kiszáradt részt mutatna. A tövek begyökeresedését és a virághozam növelését elősegíthetjük a tavasszal a tövekhez adagolt évelő tápanyaggal.

Felhasználása: Legelterjedtebb felhasználása a napos és száraz sziklakertek beültetése, de a meleg, déli fekvésű évelőágyások alacsony tavaszi növényeként is alkalmazhatjuk a fehér pünkösdi szegfűt. A lila, apró virágokkal díszítő pázsitviola, a hófehér virágpárnát alkotó molyhos madárhúr vagy a pink színű, hálás árlevelű lángvirág is remek társnövénye a pünkösdi szegfűnek.

Szaporítása: Tőosztással szaporítható, legfőképpen tavasszal és ősszel.