Erkel harcolt a magyar zeneélet megteremtésért és az Operaház felépítéséért. A nagy zeneszerző sorsa sikerben és balsikerben, dicsőségben és megaláztatásban egyaránt gazdag volt. Hiszen a komponista és dirigens nemcsak a tudatlanság és a közömbösség ellen küzdött, hanem a hivatali szűkkeblűség és az idegenbefolyás ellen is.

A magyar operaművészetnek ebben a hőskorában még a zeneértők nagy része is ellenségesen fogadta a nemzeti törekvéseket és külföldi példákat követett. De Erkel szívós erejű képviselője volt a nemzeti zene gondolatának. Lemondott gazdagságról, világhírről és a polgári tollasodás idején szerényen vállalta a zenei apostol háládatlan hivatását.

Az akkori ellenségeskedés, a hírlapi támadások emlékéből alig maradt egyéb, mint néhány megsárgult papírlap, de Erkel hatalmas hármas életműve: a magyar operazene, a magas szintű zeneélet és az Operaház

• élő valósággá lett. Hogyan? Ezt mondja el Zsigray regénye.