"Valóság és fikció, ez a két szó határvonalat jelöl az újságírás és a szépirodalom között. "Reality-, azaz valóság-show"-nak nevezett alkotások árasztották el a világ televíziózását. Truman Capote óta tudjuk, hogy a valóság gyakorta izgalmasabb a kitaláltnál.

Ki ne szeretne leskelődni? És ki az, aki örömmel engedi be otthonába, magánéletébe a leskelődőt, a kamerát? Vannak persze ilyenek is, akik jó pénzért mindent megmutatnak, már amennyi látható belőlük. És vajon miért népszerűek az úgynevezett werkfilmek? Mert a filmcsinálás olyan pillanatait örökítik meg, amelyeket a néző amúgy nem láthatna, pedig éppen azokra kíváncsi a legjobban." (Havas Henrik)