Történet a hátországban élő civilek hazaszeretetéről, önkéntes munkájáról és a háborúból hazatért sebesültek gondjairól

• s közben egy régen eltemetett, meghökkentő családi titkokra is fény derül. "Boldog gyermekkor, az erdőben madarak és méhek szálltak, itt hagytál egyedül, de emlékeimben mégis visszavárlak." (Emlékek
• angol katonadal refrénje) A halál nem válogat. Háborúban végképp nem, szolgálhat a fiunk, a férjünk vagy a szerelmünk hazánkat védve akár a repülősöknél, akár a gyalogságnál vagy a tengerészetnél, többnyire a véletlenen és a szerencsén múlik, hogy visszatérhet-e álmai földjére a családjához, és ha túléli a háborút, a teste is megrokkan-e, vagy csak a lelke. S az otthon maradottak félelme, reménykedése, gyásza és fájdalma ugyanolyan keserves a főúri kastélyokban, mint a cselédsoron.