A hajdina eredetileg Ázsia középső részéről származik. Hozzánk a népvándorlás útján jutott el. A 20. század előtt főleg a szegényebb, földművelésből élő rétegek fogyasztották, kása formájában, de később teljesen eltűnt az étrendünkből. Csak az elmúlt pár évben kezdtük el újra felfedezni.

Az érdekes, háromszög alakú, szürkés-barnás színű magoknak különleges aromája van, ami elsőre furcsa lehet, de megfelelő fűszerezéssel könnyű megszokni és megszeretni. Kiválóan illik a dióhoz és a bazsalikomhoz.

A hajdina eredetileg nem tartozik a gabonafélék közé (a keserűfűfélék családjába tartozik), de mégis nagyon hasonló, mint külalakra, beltartalmi értékre és a felhasználási lehetőségek tekintetében is. Glikémiás indexe alacsony, így cukorbetegeknek, inzulinrezisztenciásoknak és fogyókúrázóknak is ajánlott. A hajdina gazdag metionin nevű aminosavban, amely májvédő hatású.

Ezen kívül lizint is jelentős mennyiségben tartalmaz, amely a gabonafélékre kevésbé jellemző. Igen értékes vitamin- és ásványi anyagforrás. Folsav, magnézium, kálium és cinktartalma kiemelendő, illetve B-vitamin tartalma a gabonákhoz hasonló. Antioxidáns és flavonoid tartalma miatt a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében van szerepe.

Ezeken kívül tartalmaz egy rutin nevű anyagot, amely erősíti a hajszálerek falát és javítja a vérkeringést. A vérnyomás szabályozásában is lehet szerepe. A hajdina nem tartalmaz glutént. kétszeres mennyiségű vízben vagy zöldséglében 20 perc alatt készre főzzük.

Leginkább köretként vagy kásaként fogyasztják, de készíthető belőle levesbetét (gombóc), fasírt és felhasználható töltött zöldségek készítéséhez is. A fűszerek közül jól illik hozzá a bazsalikom és a curry