A rendszerváltó című regény közel negyven évet fog át, Vidra Milán életét követheti az olvasó joghallgató korától napjainkig. A történetmesélés nem folyamatos, a főhős életének jellemző csomópontjait emeli ki a szerző.

A kötet origója a rendszerváltás éve, ehhez képest lépdel előre a történet, úgy, hogy minden 1990 után játszódó jelenet közé egy flashback kerül, egy visszatekintés Vidra ifjúkorára, a későszocializmus nevetségesen kisszerű világára.

Tudományt gyűlölő egyetemi oktatók, kommunisztikus elveket valló, kommunába szerveződött egyetemisták, akiket a politikai rendőrség zavar szét, volt ötvenhatos klasszikafilológus, aki kazánfűtésből tartja el magát, diáklányok elcsábította tanárok és tanárok elcsábította diáklányok, ostoba, pöffeszkedő pártvezetők, kispályás titkosrendőrök, csempészitalból vásárolt filozófiakönyvek, egyházi kisközösségek magánszeánszai vonulnak föl az olvasó előtt, mint egy letűnt rendszer kisszerűségében sírni- és nevetnivaló reliktumai.

Mindez sok humorral és sok szomorúsággal.