Amikor Oliver Sacks tizenkét éves volt, egyik tanára ezt írta a bizonyítványába: „Sacks még sokra viheti, ha képes lesz féken tartani magát.” Ma már tudjuk, hogy Sackset soha semmi nem volt képes féken tartani. A Mozgásban című önéletrajzi könyvét az első oldaltól – ahol a motorkerékpárok és a sebesség iránt rajongó fiúként tűnik fel – az utolsóig nyughatatlan energia hatja át.

Miközben arról mesél, hogyan élt a hatvanas évek elején drogproblémákkal küzdő neurológusként Kaliforniában, majd New Yorkban, ahol egy krónikus betegek számára berendezett kórház eldugott termeiben egy rég elfeledett betegségre bukkant, azt is nyomon követhetjük, hogyan vált a páciensei iránti elkötelezettség egyre inkább élete meghatározó elemévé.

Sacks leplezetlen őszintéséggel és humorral mutatja be, hogy ugyanaz a szenvedély hajtotta a fizikai kihívások során – legyen szó akár úszásról, akár súlyemelésről –, mint az agy titkainak  kutatása közben.

Mesél romantikus és intellektuális szerelmi kalandjairól, a családja és a hazája elhagyása miatt érzett bűntudatáról, skizofrén bátyjával való kapcsolatáról és azokról az írókról és tudósokról – Thom Gunnról, A. R. Lurijáról, W. H. Audenről, Gerald Edelmanről, Francis Crickről–, akik hatással voltak rá.

A Mozgásban egy páratlanul eredeti történet egy orvos-íróról, aki megmutatta, mennyire alapvetően és milyen sokféle módon határozza meg emberi mivoltunkat az agyunk működése.

Oliver Sacks tizenhárom könyvet írt, köztük Az elme szeme, a Zenebolondok, A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét, Az antropológus a Marson című köteteket, valamint az Ébredéseket, amelyből Robert de Niro és Robin Williams főszereplésével film is készült.

A The New York Times „az orvostudomány koszorús költőjének” nevezte Sackset, aki rendszeresen publikált a The New Yorkerben és a The New York Review of Booksban. 2015-ben bekövetkezett haláláig New Yorkban élt, ahol a New York-i Egyetem Orvostudományi Karának neurológiaprofesszoraként tartott előadásokat.