Mint minden Vojnovics-mű, az 1988-ban Londonban megjelent kisregény is a szovjet valóság teljes abszurditásáról szól.

A történet hőse Jefim Rahlin, a tehetségtelen, de igen termékeny író, aki úgy alkalmazkodik a körülményekhez, hogy csak "jó emberekről" ír, hősei a heroikus szakmák képviselői (geológusok, alpinisták), akik kizárólag a természeti erőkkel kerülnek szembe, amely erőknek, mint tudjuk, nincs semmiféle politikai irányultságuk. Így Rahlin kikerüli, hogy politikai állásfoglalásra kényszerüljön.

Gondtalanul, a szovjet viszonyokhoz képest jólétben él, ám egy napon történik valami, ami megrendíti derűsnek hitt hétköznapjait. Megtudja, hogy az írószövetségi tagoknak szőrmesapkát osztanak, de nem egyformát: ki-ki olyat kap, amilyen a hierarchiában elfoglalt helyének megfelelően megilleti. Rahlin minden várakozását alulmúlja a neki szánt fejfedő...