Győztes is, vesztes is felejteni akar, csak a hegedű nem akar felejteni. Emlékezik egy Auschwitzban megölt zsidó zenészre, Lazare Braunra, kifosztott gazdájára, s nem engedelmeskedik a hegedűművész leánynak, aki a története nélkül akarja a mesterhegedűt. De a hegedű a története nélkül nem létezik, nem adja magát, a hangját.

A története, a történelem pedig nem engedi elválasztani magát a művészettől, a zenétől. Minél távolabb tartja magát a politikától, a háborútól a művész, az annál közelebb húzza magához. Szimbólumot farag belőle. Nedzsikó, a csodagyerekből Párizsban felnőtté érett japán hegedűvirtuóz a német-japán szövetségtől a japán-amerikai megbékélésig mindennek a szimbóluma lesz.

Szimbólumként kapja a hegedűt, szimbólumként játszik Hitler születésnapján, aztán a japán császár előtt, háborús bűnösöknek a börtönben és a japán-amerikai békeszerződés gálaestjén. A francia ellenállás trombitását, Félix Sitterlint pedig, akit megbíznak, hogy kutassa föl és juttassa vissza a családnak az elrabolt Stradivarit (vagy Guarnerit), nem is a bűnösök, a győztesek buktatják el.

Kitoloncolják, börtönbe vetik, ne zavarja a sötét múlttal a jelen fényét. A hegedű azonban fokozatosan elsötétíti birtokosának életét és művészetét. A történelem főszereplői mellett megjelenik a regényben többek között Furtwängler, Knappertsbusch, Camus, Vian, Previn, Miles Davis, Benny Goodman és a szenvedélyes, érzéki szerelem. Yoann Iacono politológusnak ez az első regénye.

2021-ben jelent meg, és rövid időn belül nagy nemzetközi sikert aratott, számos nyelvre lefordították