Csíksomlyó fölött történt, a nyeregben. Az "István a király" rockopera erdélyi bemutatójára két évtizedet kellett várni, de a premier minden képzeletet felülmúlt. A torokszorító élményt nem lehet leírni, irigyeltem a színészeket, akik megtapasztalhatták, milyen érzés háromszázezres kórus előtt énekelni, ráadásul, az emberek zöme betéve tudta a szöveget.

A hatalmas nézősereg nem szórakozni vágyó tömeg volt azon az estén, hanem az újjászületni, egyesülni vágyó magyar nemzet. Akkor és ott egyetlen napra helyreállt a szívekben a rend: nem a "merjünk kicsik lenni!" országa voltunk, nem a címertelenített magyarigazolványok népe, hanem az erős, egységes magyar nemzeté.