Enyhíti a fájdalmat, különösen a migrénes fejfájással együtt járót. Legyőzi a depressziót, jótékonyan hat a légző- és idegrendszerre, a torokra, a pajzsmirigyre, a tisztítást végző szervekre. Tisztítja a vért és serkenti az immunrendszert. Enyhíti az álmatlanságot és a szédülést, csökkenti a vérnyomást. Megnyitja a harmadik szemet és egyensúlyba hozza a torokcsakrát.

Gyorsan oldja a stresszt, mély békességet biztosít. Megerősíti a szerelmi és baráti kapcsolatokat. Felismeri az asztrális támadást, blokkolja és visszatéríti oda ahonnan jött. Védelmet nyújt, az őrzőlényekkel áll kapcsolatban. Az első Han császártól kezdve a sárkány mindig a császárt szimbolizálta.

A kínai mitológiában a sárkány külsejét szigorú szabályok írták elő, a hagyomány szerinte e kanonikus ábrázolás lényege a különböző lények vonásaiból tevődött össze: szarvasszarva, tevefeje, démonszeme, kígyónyaka, teknős belső szervei, saskarma, tigrislába, bikafüle kellett, hogy legyen. Jellemző még rá, hogy nem a füleivel, hanem szarvaival hall.

Megkülönböztettek égi, földi és föld alatti sárkányokat, melyeknek a legkülönbféle színeik lehettek. Az égi sárkányok adták az esőt, a föld alatt lakók őrizték a föld mégének kincseit. A vizeknek külön sárkány gazdáik voltak, az ún. sárkánykirályok. A kék sárkányokat jószívűnek, a fehéreket erényesnek, a sárgákat pedig könyörületesnek tartották.

A kínai sárkányos között nagyon ritkán fordul elő a gonoszt szimbolizáló szörny, a kínai mitológiában általában mindig a jó, a béke, a jólét és a virágzás szimbólumainak számítottak.Ezt sok vonatkozásban elősegíthette az esőt hozó sárkányisten kultusza. A sárkánykultusz fő ünnepnapja az 5. hó 5. napjára esik, ez a Sárkánycsónak-ünnep.

Ilyenkor sárkányorrú csónakokban eveznek a folyókon, s áldoznak a vízi sárkányistennek. A sárkány a kínai zodiákus ötödik állata