Jótékonyan hat a fogakra, csontokra, ízületekre, a csontvelőre, a vérrel összefüggő rendellenességekre és a lábakra. Hatással van minden daganatféleségre. Erőt ad. Titoktartó, hiszen támogat abban, hogy ne fecsegjük ki a titkainkat. A könnyelműségre hajlamos embereket stabilabb életszemléletre ösztönzi, önuralmat biztosít. Mentális erősítő, csillapítja a nyomasztó félelmeket és aggodalmakat.

Felruház bennünket, azzal a képességgel, hogy bölcs döntéseket tudjunk hozni. Segít magunkba szívni azokat az energiákat az Univerzumból, melyek szükségesek a gyógyuláshoz vagy bármi más célra. Az első Han császártól kezdve a sárkány mindig a császárt szimbolizálta.

A kínai mitológiában a sárkány külsejét szigorú szabályok írták elő, a hagyomány szerinte e kanonikus ábrázolás lényege a különböző lények vonásaiból tevődött össze: szarvasszarva, tevefeje, démonszeme, kígyónyaka, teknős belső szervei, saskarma, tigrislába, bikafüle kellett, hogy legyen. Jellemző még rá, hogy nem a füleivel, hanem szarvaival hall.

Megkülönböztettek égi, földi és föld alatti sárkányokat, melyeknek a legkülönbféle színeik lehettek. Az égi sárkányok adták az esőt, a föld alatt lakók őrizték a föld mégének kincseit. A vizeknek külön sárkány gazdáik voltak, az ún. sárkánykirályok. A kék sárkányokat jószívűnek, a fehéreket erényesnek, a sárgákat pedig könyörületesnek tartották.

A kínai sárkányos között nagyon ritkán fordul elő a gonoszt szimbolizáló szörny, a kínai mitológiában általában mindig a jó, a béke, a jólét és a virágzás szimbólumainak számítottak.Ezt sok vonatkozásban elősegíthette az esőt hozó sárkányisten kultusza. A sárkánykultusz fő ünnepnapja az 5. hó 5. napjára esik, ez a Sárkánycsónak-ünnep.

Ilyenkor sárkányorrú csónakokban eveznek a folyókon, s áldoznak a vízi sárkányistennek. A sárkány a kínai zodiákus ötödik állata