A ’90-es évek elején találkoztam vele először és azonnal beleszerettem. Pompás, szétterülő, laza lombozata kiváló alkalmat teremt alatta ücsörögni. Lilásrózsaszín virágai rendkívül különlegesez, sokszálú porzókból állók, pamacsszerűek, elegánsan légiesek

Jellemző: laza lomb, virág, egzotikus

Tudományos megnevezés: Albizia julibrissin

Magyar név: Perzsa selyemakác
Származás: Irántól Japánig terjed természetes előfordulása
Amiért szeretjük: nekem nagyon tetszik laza lombozata, melyen átszűrődik a fény és teraszok mellett jó hangulatot árasztó kellemes időtöltésre alkalmas helyet teremthetünk vele
Virágzás idő: nyár közepétől, sokporzós, lilásrózsaszín
Leírás: 6-10 m magas, ernyős ágrendszerű kisméretű, ámde terebélyes fa. Finom tapintású levelei kétszeresen szárnyaltan összetettek, a levélkék 6-8 mm méretűek.
Felhasználás: teraszok, bejáratok fölé nevelve vagy szoliternek, magánosan állva ültessük a kertbe
Fagytűrés: fiatalon fagyérzékeny lehet, de tőről minden éven kihajt, megerősödve azonban már nem éri fagykár
Fényigény: napos helyet kedvel
Ajánlott termőhely: nem túl száraz talajt, meleg fekvést kedvel
Ültetési távolság: 1,5-2 m
Ellenállóképesség: szélsőségesen száraz helyen a tetű mértéke megnövekedhet
Gondozás: 2-3 évig téli takarás
Helye az erdőkertben:
Megjegyzés: magról szaporítható

Szállítási méret: 2-3 liter; 20-90 cm növény méret, évszaktól függően