A Quercus rubra / Vörös tölgy, egy nagy termetű, lombhullató fa, amely a tölgy nemzetség egyik legelterjedtebb és legértékesebb európai faja lett. Gyors növekedésének és kiváló alkalmazkodóképességének köszönhetően a 18. század óta kedvelt dísz- és erdészeti fafaj az öreg kontinensen, beleértve Magyarországot is.

Ez a fa hazájában akár a 40-50 méteres magasságot is elérheti, jellemzően széles, kerekded koronát nevel. Kérge fiatalon sima és szürke, a bükkhöz hasonló, de idősebb korára sekélyen megrepedezik, vörösesbarna árnyalatot öltve. Legjellegzetesebb ismertetőjegyei közé tartoznak a nagy, mélyen karéjos levelei, amelyek mindkét oldalon 4-6 hegyes, sörteszőrben végződő karéjjal rendelkeznek. Felső felük fényes sötétzöld, ami nyáron kellemes árnyékot ad, ősszel azonban a fa a nevét igazolva rendkívül látványos színjátékot mutat be: a lombozat élénk sárga, narancssárga, bronz vagy vörös színekben pompázik, ami miatt a parkok és nagyobb kertek kedvelt szoliterfája. Termése a második évben beérő, nagy makk, amelyet sekély, lapos makkcsésze foglal magába.

Élőhelyét és igényeit tekintve a vörös tölgy a mélyrétegű, üde, tápanyagban gazdag, enyhén savanyú talajokat kedveli leginkább, a meszes talajt kevésbé tolerálja. Télálló és viszonylag jól tűri a városi, szennyezett levegőt is, így utcafának vagy városi parkokba is alkalmas. Felhasználása rendkívül sokoldalú: díszfaként esztétikai értéke miatt ültetik, míg erdészeti faként értékes, kemény, nehéz és erős fája miatt bír nagy jelentőséggel. Faanyagából bútorokat, padlóburkolatokat, szekrényeket, sőt, akár vasúti talpfákat is készítenek, de kiváló tűzifa is. Összességében a Quercus rubra egy rendkívül hasznos és esztétikus fafaj, amely jól beilleszkedett az európai tájba és erdőgazdálkodásba.