Odahaza, Erdélyben, a diktatúra éveiben édes álmot szőtt anyaországáról a székelység. Egyetlen álmot, olyan szépet, mint a fagyos ablakon a jég szőtte csipkefüggöny, a kikelet illata, a mezők virágos szőnyege, a nyári folyó felett repdeső szitakötők, az ősz ezerszínű pompája. Aztán megtörtént a változás. A határok átjárhatóak lettek, már nem volt szögesdrót, nem volt akadály... Ez a könyv a valóságról szól. Arról a valóságról, amelyet kevesen ismernek ilyen közelről. Az otthonról és az itthonról.