Nem történelmi véletlen, hogy a zsidóknak nincs pápájuk.

Ha valaki felállna és kikiáltaná magát „zsidó pápának”, mindnyájan sorban odamennénk, megkopogtatnánk a vállát, és azt mondanánk, „Hé, pápa, nem ismer engem, de a nagymamám és a maga nénikéje együtt üzletelt Minszkben vagy Casablancában, szóval üljünk le öt percre, csak ötre, hadd magyarázzam el önnek világosan, mit vár tőlünk Isten.” Ámosz Oz izraeli író kötetében három nagyszerű esszén keresztül járja körül a fanatizmus témakörét, mely messze nem csak Izrael problémája: a világnak szinte nincs olyan szeglete, melyben a szélsőségek felemelkedése, az eszmék polarizáltsága és a párbeszéd hiánya ne fenyegetne.

A címadó írás a Hogyan gyógyítsuk a fanatikust című, 2006-os esszéjének bővített, aktualizált változata, mely a fanatizmus természetrajzát, a nagyon is szükségesnek tűnő, ám sajnos még egy intézményben sem létező összehasonlító fanatizmus tantárgy alapvetéseit mutatja be.

A Sok-sok fény, nem egy fény a zsidó kultúráról, erről a „sok ezer éves értelmezési, átértelmezési és ellenértelmezési játék”-ról szól szeretettel, de egyúttal kíméletlenül őszinte kritikával is. A kötetet záró, Álmok, melyeket Izraelnek hamarosan el kell engedni című írás pedig szenvedélyes hangvételű érvelés az önálló palesztin állam szükségességéről.

Ámosz Oz, a legismertebb és legnépszerűbb izraeli szerző briliáns humorral, mély bölcsességgel, szenvedélyes humanizmussal

• és remek időzítéssel járja körül választott témáját. Fordította: Pék Zoltán