"Hogy hol van Kimméria és kik a lakói? Persze, hogy mindenki ezt akarja tudni! Először akkor, amikor szelleme rányílik a teremtett világra, utoljára pedig, amikor végső leheletével elfordul tőle. Kimméria azért kell, hogy legyünk. "Amióta a csillagok lehullottak az égről, és legmagasztosabb szimbólumaink elhalványultak, titokzatos élet uralja a tudattalant...

Az ég fizikai világűrré silányult számunkra, a csillagos isteni menny pedig szép emlékké: hogy is volt egykor. De szívünk izzik és nyugtalanság rágja titkon létünk gyökereit." Írta egykor Kimméria földjének tudós kapuőre. Ezért kell, hogy megnyíljanak előttünk bővülő tájai. Női Lény, azt mondták, a világ legszebb látványa. "Eloldja biciklijének láncát a lámpaoszloptól. Megállok mellette.

Szó nélkül állok... Már-már megszólalna, hogy miért nem mondok valamit, amikor rájön, itt nincs helye a szavaknak." Okos, aki ezt tudja. Mert akkor már azt is tudja, mi van ott a szavak helyén. Égen és földön Kimméria, a létezés felső foka." (Sári László)