"Élőszóban talán jobban menne. Úgy értem, mesélni magamról. De nem kérdeznek, nekem meg nincs kedvem beszélni, igaz, írni se. Nem akartam tehát ilyen könyvet írni, egyáltalán semmit sem akartam megírni. Legkevésbé azt, amire a legtöbben kapacitáltak, rádióelnökségem négy esztendejét.

Részben azért, mert újból átélni azt a kálváriát, amit pusztán csak azért kellett elszenvednem, mert nemzeti-konzervatív gondolkodású emberként volt merszem betölteni egy ilyen posztot, ami a magunkfajtáknak eleve nem jár, nos, ehhez semmi kedvem nem volt. Van egy havilap, soványka négy oldalon, melynek Új Idők a neve. A lap neves főszerkesztője Vödrös Attila, kiváló újságíró kolléga.

Mostanában én "Tükörcseppek" címmel adom közre ebben a lapban apró szösszeneteimet. Ezekből az írásokból született tehát ez a gyűjteményes kötet. És meg kell mondjam, mindezért végső soron egy ember a "bűnös". Vödrös Attila főszerkesztő könyvírásra szóló kedves biztatását ugyanis megannyiszor elhárítottam, ám Döbrentei Kornél barátom egyéniségéhez méltóan erőteljes buzdítását nem.

Én őt hatalmas tehetségnek tartom, a magyar irodalomköltészet megkerülhetetlen alakjának, akinek nem tudtam ellenállni. Annyi mindent kibírt már. Talán kibírja azt is, ha ezért a könyvért egyértelműen őt teszem felelőssé." (Kondor Katalin)