Georg Klein Vak akarat és önző DNS című esszégyűjteménye először 2001-ben jelent meg magyarul. A Harmadik látogatás Peter Nollnál című írással kibővített új kiadás egy izgalmas önéletrajzi esemény megörökítésével bővíti a súlyos témákban és gondolatokban gazdag válogatást.

A szerző az életét fenyegető veszedelmes helyzetben a gondolkodásnak ugyanazzal a mélységével és eleganciájával néz szembe a halállal, mint ahogy a többi írásában a genetika, a sejtbiológia, a kultúra, az irodalom, a történelem, egyszóval az élet örökké aktuális kérdéseivel. "A könyv nagyszerű.

Nem azért, vagy nem csak azért, amit majd ismét el fognak róla mondani, okos szamárságokat, hogy a tudós a költészet bűvöletében, a két kultúra, meg hogy a szerző tud írni, stb. stb. Nekem ez a könyv azért fontos, mert ez egy szabad ember könyve.

Egy olyan emberé, akit nem tett vakká és gőgössé a tudás, hogy minden kérdés megválaszolására képesnek érezze magát, de egy olyané is, aki a kozmosz végtelen ötletgazdagságát nem tekinti fölmentésnek a kutatás fegyelmező kényszere alól.

Világodban helye van a rendnek, a dolgok szerkezetének, és az élet rendetlenségének, annak a vad kalandregénynek, melynek mindannyian többnyire és végül is veszendő szereplői vagyunk, de néha diadalmas győztesei is, ha máshogy nem, hát azzal, hogy megértjük azt, ami történik velünk. Ez nagyon kevés és nagyon sok. Föltehetőleg a legtöbb, ami embertől és emberiségtől telik. Megőrizni anyánk emlékét

• a közelítő semminek. Korlátolt, ostoba, dacos, gyönyörű program. Könyved regény, egy ember és egy gondolkodás regénye, izgalmas marasztaló olvasmány." (Orbán Ottó, 2001)