A könyv két, a harmincas évei elején járó, a társadalom perifériájára szorult nő arcképe, akik gyerekkoruk óta ismerik egymást, és bizonyos értelemben tanúi egymás életének. Találkozásaikat, az együtt töltött éveket, a velük történt leginkább tragikomikusnak mondható eseményeket egyikük, az egyetemet otthagyó, utcaseprőként dolgozó Rosario meséli el többnyire ironikus stílusban.