A tizenegy éves Adrian Zieglert 1941 januárjában elszakítják szüleitől, és a Spiegelgrund klinikára viszik. A patinás bécsi intézmény korábban lázadó kölykök javítóintézete és a krónikus betegségben szenvedő gyermekek szanatóriuma volt, Ausztria megszállása után a náci "eutanáziaprogram" színterévé vált.

Ide kerültek a "rendszeridegenek" vagy a törvények értelmében "fajilag degeneráltak", hogy "megjavítsák" vagy likvidálják őket. Az itt lakó gyerekek kétségbeesetten küzdenek az életben maradásukért, csupán abban reménykednek, talán az őrangyalaik majd megmentik őket. Rövid idő után azonban elfogják és visszahurcolják, hogy szemléltető eszközként használják, míg végül a kórházban köt ki.

Ebben a kórházban dolgozik Anna Katschenka osztályos nővér, a regény másik elbeszélője. Anna szeret a gyerekekkel foglalkozni, ám lojalitása és kötelességtudata arra ösztönzi, hogy fenntartás nélkül kövessen minden utasítást. Ő még a háború után, a büntetőpere közben sem rendül meg hitében, hogy csak a kötelességét teljesítette.

A Spiegelgrund falai között zajló emberkísérletek áldozatai számára a túlélés a sors kegyetlen iróniája. Sem-Sandberg könyörtelen történelmi tényeken alapuló regénye a zsarnokság és az igazságtalanság monumentuma Ausztria múltjának egy sötét fejezetéből.