„Emelje föl a fejét, legyen kedves. Malja anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét, bizalomteljesen hátravetette a fejét. Ogarjov először nem a nyiroksejteket, az illesztéseket vagy a gyulladásos folyamatot érezte meg az ujjai alatt, hanem magát az életet. Hány éven keresztül érintett meg más embereket csak azért, hogy gyógyítson. Szinte már el is felejtette, hogy ilyen is előfordulhat.

A kártyavár, amelyet Ogarjov, egyik ingatag síkfelületet illesztve a másikhoz, gondosan felépített ? a munka, a lakás, a számlák, az autóhitel, a kötelezettségek, a körülmények, az álmok a szabadságról meg a jelzálogról, a lapos házastársi szex ?, most mind megremegett, majd döntésre várva megdermedt a levegőben.

Kerek, rózsaszín fül, melyet szabálytalan, aranyos görbület tett mókássá.” A kötet főszereplője Ivan Ogarjov, negyvenes éveiben járó moszkvai orvos, kortársunk, aki gyerekkorától valamivel szemben igyekezett felépíteni életét

• mégis lakótelepi iskola, katonaság a végeken, robotolás a magánklinikán, lelketlen albérlet és házasság kíséri, véletlenek vagy néha tragikus események sodorják előre. Kívülállóságát az orosz irodalom és az itáliai festészet iránti rajongása jelképezi, és Toszkánába végül egy váratlanul jött rejtélyes szerelem juttatja el. Ebben a világban az anyák önfeladó szolgák, az apák önzők és tehetetlenek, és ha a fennmaradás megalkuvó akaratán túl akad még rendkívüli erejük, az például Ogarjov feleségének horrorisztikus képessége, hogy látja az őrültek auráját. Sztyepnova regényei az erős hangon ábrázolt női sorsokról lettek ismertek, melyek ezúttal szellemhistóriába illő szálakon rezonálnak egymásra. Ogarjovot a kisszerű körforgásból, a végzetek egymásba fonódásából egy újgazdag gengszter független lánya rántja ki, aki viszont csak saját skizofréniáján át tudja megadni neki az igazi, szabad élet megváltását. Sztyepnova hazája örök kérdéseit ülteti át mai környezetbe. Az orosz irodalom régi toposza az Itáliába vágyódás, másként újjászületve kilépni a kollektív együtt nevelkedés nemzedékeken átívelő kísérletéből, mely eddig leginkább a hibák és csalódások, a szegénység utódlását hozta el, és amely ebben a műben is drámai élet-halál küzdelemként tárul elénk, olykor megértő iróniával oldva a szomorúságot. Ogarjovra szerencsés esetben a csehovi doktorrá öregedés szürkesége várna, a győzelmes karrier a vadkapitalizmusban a politikusok és bűnözők előjoga. Érhet valakit ilyen szerencse, hogy egy Nyugaton felnőtt, aranyló ifjúságú nő szeressen bele? „Utazzunk el Olaszországba.” Kilépni a külvárosból a művészeti albumokkal vetekedő idillbe? „Egyszerűen csak élni”
• lehetetlen ajándéknak tűnik… Fordította: Teleki Anna