"E tanulmánykötet fő törekvése, hogy egyes jellegadó példákon keresztül járuljon hozzá a modern magyar irodalom bizonyos sajátos értékminőségeinek a tudatosításához, számontartásához, az úgynevezett sajátosság méltóságának a mindenkori megbecsüléséhez; a természetes szervességében egységes

• így nyilvánvalóan a kisebbségi sorban született értékeket is egyenrangúként átölelő
• teljes és sokszínű magyar irodalom, művészet, kultúra feltétlen integritásának, védelmének és tiszteletének a biztosításához, erősítéséhez, s recepciójának folyamatos gazdagításához. A nemzeti lelkiismeret és azonosságtudat ihletettségét is hordozó különleges identitásvonások mibenlétének a kutatását igyekeznek elősegíteni mind az átfogó gondolatmenetekkel, mind az egyes életművekre figyelő szempontokkal dolgozó írások. Az idézeteken keresztül közvetlenül is megszólaltatott írástudók (költők, prózaírók, esszéisták és karakteres értelmező irodalomtörténészek
• Adytól Illyésig, Áprilytól Nagy Lászlóig, Tamásitól Dobos Lászlóig, s tovább Czine Mihályig, Görömbei Andrásig és a többiekig) pedig valóban az "emelkedő nemzet" Németh László-i eszményének jegyében
• kötődés és szabadság, magyarság és univerzalitás, mélységperspektívák és magasságszférák igézetében
• építették fel aktuális üzenetekben gazdag teremtett világukat. És ezzel és így válnak a magyarság modernkori vagy kortárs sorsvállalóivá, a szellem jelzőfényeivé, erkölcs és esztétikum összetartozásában fogant tanításuk pedig így elevenedik egyetemes sorsbeszéddé"
• írja jelen munkájáról a szerző.