Az első teanövény magokat az i.sz. 9. század elején ültették a Kínából hazatérő, japán, zen buddhista szerzetesek. Az ezekről származó levelekből ebben az időben (kínai módi alapján) még kizárólag por tea készült amit vízzel elkevertek, úgy fogyasztottak. Ekkor még csak a szerzetesek, néhány magas rangú politikus és a császár ismerhette a teát Japánban.

A szerzetesek a napi meditációs gyakorlataik támogatására használták ezt az italt és ez így is marad pár száz évig. Ebből a szempontból 4 különböző, vízben oldódó összetevőt vizsgálhatunk: katekinek, teanin, koffein és vitaminok. A katekineknek tulajdonítják a tea legegészségesebb hatását: hatásos sejt regeneráló és antioxidáns.

A levél 1/3-a tartalmazza ezt és a növény a saját fehérjéiből, napfény segítségével állítja elő. (Az árnyékolt teákban emiatt kevesebb a katekin, de a senchát “alapból” nem árnyékolják). Íz szempontjából ez az anyag már nem annyira kedvelt, hiszen keserű, összehúzó és szárító hatású vegyületről van szó. Érdemes utánanézni az Epigallokatechin-nek (EGCG) – akit bővebben érdekel.