Egy Ceylonban (Sri Lankában) honos, jellegzetes fa ágairól lefejtett héjkéreg, amely jellemző illatú, édeskés és csípős ízű, ugyanakkor fanyar. A fahéjfákat napjainkban trópusi ültetvényeken nevelik, egy-két évente a 2 méteresnél hosszabb ágakat visszavágják. Ezeknek a kérgéből nyerik a fűszert. A kérget két hosszanti vágással lehántják, összekötözik, és letakarva egy-két napig fermentálják.

Ezután lekaparják a bőrszövetet, a para- és a zöld kéregrétegeket, majd a megmaradt belső kéregdarabokat napon szárítják. Ennek hatására a kéregdarabok felpöndörödnek. Darabokra vágva vagy púderfinomságúra őrölve használják. Régóta összefüggésben áll az áldozat és a gyönyör ősi szertartásaival. Az ősi Egyiptomban a fahéjat balzsamozásra használták. Egy Kr. e.

1489 körüli gyönyörű fáraónő által építtetett templomon talált hieroglifák szerint az uralkodónő hajókat küldött a mai Szomáliába, hogy hozzanak fahéj, tömjén és mirhafákat. Az Ótestamentumból mindvégig az derül ki, hogy a fahéj drágább volt az aranynál.

Néró császár állítólag dührohamában megölte a feleségét, majd megbánása jeléül megparancsolta, hogy az asszony temetésén égessenek 1 évre való fahéjat. Világszerte számtalan ételhez használják.