A bors India monszunerdeiben őshonos, örökzöld levelű kúszónövény füzért alkotó, csonthéjas bogyótermése. A borscserjét nagyüzemi termesztésben 4 méterre hagyják megnőni, hogy a terméseket könnyebben be lehessen takarítani. A 8. évben éri el a termőkort és attól kezdve 20 éven át lehet róla szüretelni. Torzsaszerű virágzatából fejlődnek ki a termésfüzérek.

Az érettségtől függően a termések zöldek vagy vörösek. A terméseket különböző érettségi stádiumban gyűjtik, attól függően, hogy milyen borsot akarnak készíteni. A bors csípősségét a piperin nevű alkaloida adja, amely főleg a termésfal középső rétegében halmozódik fel. egy héten át vízben áztatnak, majd lehántolják a termésfalat, így csak a csonthéjas mag marad meg. Ezután napon szárítják.

A fehérbors ettől kapja jellegzetes sárgásfehér színét. Az eltávolított termésfal (főleg ebben található a bors csípős hatóanyaga) miatt a fehérbors a többi borsfajtához képest kevésbé csípős, enyhébb aromájú.