Részletek a könyvből:

A Vueltán szerzett tizenkét darab top tízes helyezése valójában tíz top ötös pozíciót takar (ez szintén rekord), hét pedigegyenesen dobogós helyezést (a 2009-es győzelme mellé három második és három harmadik helyezés társul, ami szintén egyedülálló teljesítmény).

Ennek ellenére Bala egyszer így nyilatkozott: „A háromhetes versenyek kíméletlenek. Nagyon sokáig kell a maximumot nyújtani és koncentrálni. Végül mindig akad egy rossz napom. Az egyhetes vagy egynapos versenyeken tudom a legjobb formámat nyújtani.”

Az, hogy mentes volt mindenféle bénító rágódástól, elképesztő nagyságra predesztinálta.  Ahelyett, hogy azon gyötrődött volna, miért nem sikerült megnyernie a Tour de France-t, Bala a 2015-ös dobogós helyezését az egyik legszebb eredményének tekintette. Miután az Alpe d’Huezen sikerült megőriznie a harmadik helyét az utolsó előtti szakaszon, a spanyol riportereknek, akik valamennyi befutónál úgy körüldongták, mint a méhek, így nyilatkozott könnyek között: „Egész pályafutásom alatt erre vágytam. Végre sikerült elérnem.”

Szinte másodpercenként hátrasandít. Dumoulin támadása közvetlenül a negyedik oldalra pillantása előtt érkezik, de Bala időben észreveszi, és a nyeregből kiállva még nagyobb sebességre kapcsol. A holland kénytelen feladni. A magányos üldözésben elfáradt Dumoulin pontosan tudja, hogy nem ő lesz a 2018-as országúti világbajnok. A következő ötven másodpercben a még mindig a korlát mentén haladó Bala összesen tizenötször néz át a válla felett, így demonstrálva a versenyzés művészetét.

Szerző:  Matt Rendell