Böszörményi Zoltán prózai világa olyan, akár a japán legyező: izgalmas, vibráló, minden színnek és formának jelképes szerepe van. Bár jól érzékelhető néhány fontos kapcsolódási pont, visszatérő motívum a Míg gondolom, hogy létezem, Az éj puha este, a Regál, a Sóvárgás és a legújabb, Darabokra tépve című regények, a Halálos bűn és a Füst című novellagyűjtemények között, valamennyi prózakötet erénye, hogy formailag és tematikailag is eltér egymástól. A Darabokra tépve újszerű, felkavaró, merőben más, mint amit eddig bármelyik kortárs vagy klasszikus prózaírótól olvashattunk. Kizökkent a komfortzónánkból, álmatlan éjszakákat okoz, felkavar, megnevettet, költői képekkel kápráztat el. A Darabokra tépve című nagyregényben a kalandregény, a fejlődésregény, az esszéregény egyaránt jelen van, s mindezt a szerző lírai részekkel, vad szerelmi jelenetekkel, filozófiai elmélkedésekkel, sajgó történelmi látlelettel fűszerezi. Percig sem unatkozunk, egy ültünkben elolvassuk. A szerző jó érzékkel keveri a populáris irodalmi betéteket a magas irodalommal, a filozófiával és a történelemmel. Wittgenstein, Houellebecq, Nietzsche, Hamvas, Shakespeare, Dante, Voltaire, a gyönyörű női mellek, a popzene, az üzleti világ, az irodalmi élet, az izgató édes hármasok, az istenhit, az elmúlás és a trianoni igazságtalanságok, a darabokra tépett magyar haza tragikuma jól megfér egymás mellett. A lázadó tinédzsertől a bölcs gondolkodóig, az irodalomtudóstól a villanyszerelőig és a házvezetőnőig minden olvasótípusnak örömet szerez és garantáltan lenyűgözi. Sikerkönyv. Intellektuális játék. Szellemi labirintus. Költészet. Varázslat. Szenzualitás. A modern irodalma.