"Sodró írás, mert a valóság megismerése mindig megragadja azok lelkét, akik keresik az igazságot, vagyis a szabadságot, mert egyedül "az igazság szabadít meg titeket" (Jn 8,32) ahogy Urunk Jézus mondja. Nem csak a világban, hanem az egyházban is le volt fojtva a történelem ezen szeletének megismerése. A lefojtás egyik hazug érve az lehet, hogy ne ítéljünk el senkit. Ebben az írásban nem ítélnek el senkit, hanem éppen a hazug érvek alapján ártatlanul elítéltek elítélését ismerhetjük meg. Ez az írás egy rejtett dráma, a lelkiismeretek drámája. Megdöbbentő látni, hogy aki nem hallgat a lelkiismeretére, milyen álságos érvek mögé próbál bújni. Miért nem hallgat a lelkiismeretére az, aki nem hallgat rá? Több oka van, és éppen ezek az okok tanítanak minket békességesebb időkben is. Ilyen ok a karrierizmus, a gyávaság, a világ hiúságainak a keresése, egy megtisztelő feladathoz való ragaszkodás. Ez az írás ma is lelkiismeretvizsgálatra kell, hogy indítson mindnyájunkat; különösen Isten fölszentelt szolgáit és a kispapokat. Ugyanazok az okok, amelyek a lelkiismeretet eltorzítják - mely Isten hangja bennünk - ma is mindannyiunkat fenyegeti. Jó lenne Ferenc pápa azon figyelmeztetésére jobban figyelni, amelyekben elítéli a papi karrierizmust, mint a cipőjére, hogy vajon piros-e vagy fekete. Gratulálok dr. Apáthy Istvánnak ehhez az írásos szép "emlékműhöz", amelyet a lelkiismeret hőseinek állított." (Barsi Balázs OFM)