A Tilia tomentosa / Ezüst hárs, 25–30 m magas termetű, a Kárpát-medencében is honos faja. Koronája fiatalon kúp alakú. A törzse egyenes, a kérge sima, zöldesszürke, idősebb korában finom repedések tarkítják. A levél színe fakó zöld; fonáka, amit egyenletesen borítanak a csillagszőrök, ezüstfehér vagy szürkészöld. Őszi lombja aranysárga. A virágok csészelevelei halvány zöldes-fehérek, a tövükön nektármirigyek találhatók. Sziromlevelei vajsárgák. Termése gömbölyű, szőrös makk.

Az üde, félszáraz talajt kedveli. Forró nyári napokon az ezüst hárs levelei többé-kevésbé függőleges helyzetbe állnak, vagy fonákukat fordítják a Nap felé, hogy csökkentsék a párologtatást. Júliusban virágzik; a makkok szeptemberben érnek be. Szárazságtűrése, szép lombja és szabályos koronája miatt az ezüst hársat sokfelé ültetik díszfának. Melegkedvelő, elsősorban meszes talajokat kedveli. Fiatalon árnyéktűrő, ám ha nem növi túl idősebb korára vetélytársait, könnyen elpusztulhat.

Magyarországon főleg a városokban láthatjuk, mert jól tűri a szárazságot, és ezért szívesen telepítik díszfának. Rendkívül ízletes méze azonban túltesz a kis- és nagylevelű hárs mézénél, és fogyasztása semmilyen allergiás reakciót nem vált ki. Kiváló parkfa, jól tűri a városok szennyezett levegőjét.